„Még mindig bepisil” - Szobatisztaság körüli problémák

A szobatisztaság fogalma

A szobatisztaság magába foglalja mind a vizelet, mind a széklet visszatartásának és ürítésének akaratlagos szabályozását. Az e körüli problémák - azaz a bepisilés és/vagy bekakilás - jelentkezhetnek csak nappal, vagy csak éjjel, de mindkét napszakban is egyaránt. Típusukat tekintve lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak. Az elsődleges formában szobatisztaság sosem alakult ki vagy a kontinens időszak kevesebb volt, mint egy év. A másodlagos típus esetén legalább egy év szobatiszta időszakot követően ismét megjelenik a bepisilés és/vagy bekakilás. Az előforduló „balesetek” sosem szándékosak, a kisgyermek akaratától függetlenek!

A szobatisztaságra való szoktatást a gyermeki fejlődést figyelembe véve általában kétéves kor körül érdemes elkezdeni, és 4-5 éves kor körüli tartóssá válása tekinthető általánosnak. Ha egy bizonyos időn túl a szobatisztaság nem akar megszilárdulni, a következő szempontokat figyelembe véve szükséges lehet segítségért fordulni:

• A bepisilés miatt 5 éves kor után érdemes legkorábban szakembert felkeresni, főleg ha 3 hónapja legalább hetente kétszer előfordul.
• A bekakilás egy 4 évesnél idősebb gyermeknél 3 hónapon át, hetente minimum egyszer jelentkezve igényel fokozottabb figyelmet.

Fotó: life.hu

Mi állhat a háttérben?

A szobatisztaság körüli problémák hátterében szervi és pszichés, illetve szociális és családi tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Legelőször egy alapos orvosi kivizsgálás ajánlott.

• Szervi okok. Ritkán ugyan, de fény derülhet ekkor pl. a bepisilés mögött álló vese tájéki fertőzésre, epilepsziára vagy a bekakilást okozó fájdalmas végbélnyílás körüli folyamatokra. Az esetek jelentős többségében a szervi ok azonban kizárható, és további gyermekpszichiátriai vizsgálat szükséges.
• Szoktatási hibák. A vizelet és széklet ürítés feletti akaratlagos kontroll tanulási folyamatok eredményeképpen alakul ki. A szokáskialakítás során többféle akadályozó tényező is felléphet. A túl korai szoktatás során a szülők előbb szeretnének elérni sikert e téren, mint ahogy arra a gyermekük biológiai-pszichológiai érettsége lehetőséget nyújt. A folyamatos kudarc miatt hamarosan már a bili látványa is szorongást, dacot és ebből adódó szülő – gyermek kapcsolati konfliktust vált ki. A siettetés máskor a gyermek megfelelni akarása miatt túl korai szobatisztaságot eredményez, azonban ez a megszerzett funkció nem belsővé vált szabályt, hanem pusztán engedelmességet követ, és a későbbiekben könnyen bekövetkezhet visszaesés. Előfordulhat továbbá, hogy elhanyagoló bánásmód miatt hiányzik az a minta, és legfőképpen a megerősítés, ami motiválhatná a gyermeket a szobatisztaság elérésére.
• Nem ritka, hogy bizonyos életesemények (pl. testvér születése, válás, anyától való elszakadás) befolyásolják a folyamatot.
• Végül, de nem utolsó sorban a családi rendszerben megfigyelhető problémák (összemosódott határok, túlféltés, rejtett konfliktusok) is gyakran feltérképezhetők a háttérben.
• Érzelmi zavarok. A széklettel kapcsolatos problémáknál rendszerint súlyosabb érzelmi zavarokat találunk, mint a vizeletürítéssel kapcsolatos nehézségeknél.

A pszichés problémák nemcsak forrásai, hanem következményei is lehetnek az inkontinenciának: a bepisilés, bekakilás miatti stressz és a szégyen megnehezíti a kortárs csoportba való beilleszkedést, az évek előre haladtával a gyermek kirekesztettséget élhet meg társai között.

Kezelés

Az ürítési zavarok terápiájának célja az akaratlagos szabályozás elérése Ehhez segítséget jelenthet a

• naplóvezetés a száraz és nedves időszakokról,
• megfelelő toalett és ivási szokások kialakítása
• „pisi csengő”

Ha szükséges, a kapcsolódó érzelmi és magatartási problémák kezelése az adott problémára vonatkozó terápiás ajánlások mentén történik.

Irodalom:

von Gontard, Alexander (2013): The impact of DSM-V and guidelines for assessment and treatment of elimination disorders. In: European child and adolescent psychiatry, Volume 22, Issue 1, Supplement, pp 61-67.

von Gontard Alexander (2012): Enuresis. In Rey JM (ed), IACAPAP e-Textbook of Child and Adolescent Mental Health. Geneva, International Association for Child and Adolescent Psychiatry and Allied Professions.

von Gontard Alexander (2012): Encopresis. In Rey JM (ed), IACAPAP e-Textbook of Child and Adolescent Mental Health. Geneva, International Association for Child and Adolescent Psychiatry and Allied Professions.

Székely, J., 2008. A viselkedés és az érzelmi élet egyéb zavarai. In: Á. Vetró, szerk. Gyermek és ifjúságpszichiátria. Budapest: Medicina Kiadó.

Vetró, Á. & Dombóvári , E., 2006. A kognitív viselkedésterápia alkalmazása gyermekkorban. In: K. Mórotz & D. Perczel - Forintos, szerk. Kognitív viselkedésterápia. Budapest: Medicina Könyvkiadó.