Pszichotikus zavarok

A „pszichotikus” jelzővel azt az állapotot illetjük, amikor az egyén valósággal való kapcsolata megszakad, s a lelki működés a saját belső világa mentén alakul. Pszichózis számos pszichiátriai zavar esetén előfordulhat, szerencsére ezek az állapotok gyermekkorban rendkívül ritkák.

Szerző: Dr. Ferenczi-Dallos Gyöngyvér | Lektor: Dr. Gádoros Júlia
Publikálás dátuma: 2015-09-08

Legismertebb a szkizofrénia, amelyben jellegzetes hasadtság keletkezik a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés között. Nemzetközi adatok szerint a szkizofrénia előfordulása a népességben átlagosan egy százalék. Az első pszichotikus tünetek 20–40%-ban 20 éves kor előtt jelennek meg, de 40–45 éves korban egy második csúcs is észlelhető.

A pszichotikus zavarok kóreredete nagyon változatos lehet, biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is szerepet játszanak. A háttérben zajló biokémiai folyamatokból kiemelendő az agyi hírvivő rendszer érintettsége, mely a magasabb szintű információfeldolgozás zavarához vezet.

A pszichotikus állapot tünetei

  • Téveszmék: olyan rögzült hiedelmek, melyek a valóságnak ellentmondva is fennmaradnak (pl.: üldöztetéses, vonatkoztatásos, vallási, szerelmi téveszmék). Többféle téveszme egyszerre is jelentkezhet, melyek sokszor riasztóak, érthetetlenek lehetnek egy külső szemlélőnek.
  • A hallucinációk érzékszervi téves élmények, leggyakoribbak a hanghallási hallucinációk. (Gyermekkorban hallucinációk más kórképek, pl. láz esetén is felléphetnek)
  • Az érintett gondolkodása fellazul, ennek beszédbeli megnyilvánulása lehet a szétesett, érthetetlen beszéd, gyakran új – mások számára jelentéssel nem bíró – szavak képzése.
  • Pszichotikus állapotban a beteg viselkedése markánsan változhat, a teljes beszűküléstől a gátolatlan, rendezetlen, szétesett állapotig fokozódhat.
  • Pszichotikus állapot ismétlődése, krónikus betegség kialakulása esetén érzelmi elsivárosodás, örömképtelenség, a gondolkodás minőségének súlyos károsodása is jelentkezhet.

Diagnózis

A pszichotikus zavarok diagnosztikája elsősorban az aktuális tüneteken, valamint a családtagoktól származó adatokon alapul. Tünetbecslő skálák, diagnosztikus interjúk, illetve pszichológiai vizsgálatok is alkalmazhatóak.

Gyermekkorban fontos a pszichotikus tüneteket elkülöníteni más kórképek, pl.: hangulatzavarok, kényszeres zavar, autizmus spektrumzavar tüneteitől.

Droghasználat esetén is gyakran jelentkeznek pszichotikus tünetek, ennek tisztázása is fontos feladat. Emellett előfordulhat, hogy pszichotikus állapot jelentkezik szervi ok miatt, pl.: agydaganat esetén.

Fotó: shutterstock.com

Kezelés

Ha a pszichotikus tünetek más betegséghez következtében jelentkeztek, akkor az alapbetegség kezelése az elsődleges. A biológiai tényezők kiemelt oki szerepe miatt a gyógyszeres kezelés többnyire elkerülhetetlen. A cél a minimális hatékony dózis megtalálása, a lehetséges mellékhatások megelőzése és kivédése, valamint az esetleg társuló más pszichés zavarok kezelése. A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápia is indokolt, ezek közül elsősorban a kognitív és viselkedésterápiák hatékonysága bizonyított. Hangsúlyos része a terápiának a család, a közvetlen környezet tájékoztatása, felkészítése, a közösségi erőforrások mobilizálása.

Irodalom:

American Psychiatry Association (2013). Diagnostic And Statistical Manual Of Mental Disorders 5th edn. (DSM-5). Washington DC: American Psychiatry Association.

Balázs Judit, Miklósi Mónika (várható megjelenés 2015). A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

Fekete, S., Herold, R., Tényi, T., Trixler, M. (2010). Szkizofrénia Szakmai Protokoll. In Németh, A. (ed.) Pszichiátriai útmutató, Budakeszi: Medition Kiadó.

Füredi, J., Németh, A., Tariska, P. (2009). A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó.

National Institute For Health And Care Excellence (NICE) (2013). Psychosis And Scyzophrenia in Children And Young People, NICE clinical guidline 155.

World Health Organization (1992). The ICD-10 Classification of Mental and Behavioural Disorders: Clinical Descriptions and Diagnostic Guidelines. Geneva: World Health Organization.

kapcsolódó cikkek